Watch videos with subtitles in your language, upload your videos, create your own subtitles! Click here to learn more on "how to Dotsub"

TEDxDanubia-BarabasiAlbertLaszlo-270110

0 (0 Likes / 0 Dislikes)
Tehát... kissé megváltoztattam a címet. Úgy neveztem: Kiszámíthatóan kiszámíthatatlan. És néhány éve elkezdett érdekelni egy nagyon furcsa kérdés, nagyon alapvető, ami a következő: Tényleg kiszámítható vagyok? De nem csak én, hanem mindannyian kiszámíthatóak vagyunk? Bárki maguk közül akik itt ülnek ebben a szobában, és bármely cselekedetük kiszámítható lesz-e a jövőben? Most nagyon bonyolult dolog megmondani, hogy mit is értünk kiszámíthatóság alatt. Mert azt várjuk, hogy megjósoljuk merre leszünk holnap délután 3-kor? Vagy azt, hogy kapunk-e év végi bónuszt? Vagy olyan messzire akarunk menni, hogy megjósoljuk miről fogsz álmodni ma éjjel? Amikor a kiszámíthatóságról beszélünk, különösen emberek esetében, az elvárások száma végtelen. Szóval, tudják, előre kell mennünk és beszélnünk kell arról, hogy mit is értünk kiszámíthatóság alatt az emberek esetében. Tudós vagyok, és ezt azt jelenti, hogy alapvetően hiszem, hogy a természeti jelenségek megérthetőek , jellemezhetőek, számszerűsíthetők, megjósolhatóak és irányíthatóak. Senki nem találhat semmilyen megkérdőjelezhető dolgot ebben a kijelentésben. Mi történik, ha veszem ezt a kijelentést és a természeti jelenségeket felcserélem az emberrel? Az emberek akkor megérthetőek , jellemezhetőek, összefüggők, kiszámíthatóak és irányíthatóak? Na ez az igazán félelmetes feltételezés. De nem kell emiatt pánikba esnünk, mert van egy dolog, amiről mi tudósok nem szívesen beszélünk, ez pedig a tény hogy a természetes tudományok megálltak a természettudományok kapujában nem hatoltak be az emberi életünkbe. Legalábbis eddig nem. Nos, az ok... ha belegondolunk sok mindent meg tudunk jósolni. Megjósolhatjuk, hogy merre fog az elektron menni, de nincs módunkba megjósolni a gazdasági egy válságot. Megjósolhatjuk, hogy melyik gént fogjuk ki-be kapcsolni. De nincs hatalmunk a háborúk és csaták felett. Ma már többet tudunk a Jupiterről, mint amit most ön a mellette ülőről. De ennek oka van. Mert alapvető különbség van ha emberrel dolgozunk, vagy baktériummal vagy növényekkel vagy elektronokkal. A nap végére tudjuk, hogy a baktérium nem lesz ideges, ha mikroszkóp alá rakjuk őket. Ha belegondolunk, a Hold nem fog beperelni minket, ha az „arcán” landolunk egy űrhajóval. De ha ugyanezt az emberekkel akarnánk megtenni, ha mikroszkóp alá raknánk őket és megfigyelnénk mit csinálnak éjjel-nappal, megpróbálnánk kitalálni mit fognak csinálni éjjel nappal folyamatosan, akkor komoly problémáink lesznek. Tehát nincs módunk mindent tudni magunkról, legalábbis most még nincs. De ez nemsokára meg fog változni és ez a mai előadásom témája. Hogy bármit is megjósoljunk, adatokra van szükségünk. Rengeteg adatra. Ha bárki azt mondja nekünk, hogy meg tud jósolni valamit adat nélkül, akkor az vagy tenyérjós vagy üzleti tanácsadó. Alapvetően, amikor kiváncsi lettem mennyire is vagyok kiszámítható, elkezdtem adatokat gyűjteni magamról. Az egyik dolog, amit csináltam, a példa kedvéért, hogy viseltem ezt a nagy órát, amit itt láthatnak, ami inkább egy téglára hasonlít . Amit valójában csinált, az, hogy volt benne egy GPS, amely folyamatosan adatot gyűjtött arról, hogy merre vagyok, a valós mozgást mutatta. Csak hogy legyen elképzelésük, itt van, hogy hogy is mozgok Bostonban, hogy mikor vagyok otthon, hogy megyek munkába és csinálok különböző dolgokat a város körül. Tehát a kérdésem az, hogy ha fogom az összes adatot, amit az előző pozícióimról gyűjtöttem, be tudom –e helyezni valamilyen gyors algoritmusba, egy okos számítógépbe és az az algoritmus meg tudja –e mondani hol leszek holnap délután háromkor? Miközben ezeket az adatokat gyűjtöttem magamról, arra is rájöttem, hogy valójában ma már sokaknak ismerjük a pozícióját, nem csak nekem. Van bárki is ebben a szobában, akinek nincs mobiltelefonja? Nem látok egy kezet sem a magasban. Biztos vagyok benne, hogy tudják, ha van egy telefonjuk, akkor ha a cégük vagy valaki felhívja önöket, akkor tudniuk kell merre vannak. De nem csak magukról, hanem milliókról, így ha telefonálnak, akkor a cégnek számlázási célokból rögzítenie kell merre vagy és kivel, hogyan és mennyi ideig beszélsz, és így tovább. Ennek természetes eredményeként a telefontársaságok a fogyasztóik millióiról tudják, hogy merre vannak és mit csinálnak. Persze óvatosan bánnak ezekkel az információkkal, védik őket. Részben azért, mert erre kötelezi őket a törvény, részben azért mert nem akarják elkeseríteni a fogyasztóikat, hogy azok másik céghez menjenek. Ami az utóbbi pár évben történt, az az, hogy a telefontársaságok rájöttek, hogy hatalmas mennyiségű hasznos adat van ezekben az információkban, és elkezdték ezeket kutatókkal megosztani. Az én kutatásom egyike volt ezeknek, és a kaptunk hozzáférést az adatokat egy részéhez. És a kapott adatokat anonymizált adatoknak nevezzük. Tehát nem ismerjük a személy nevét, nem ismerjük a telefonszámát, semmit nem tudunk a felhasználóról. De megkapjtuk ezeket a pontokat, ahogy mozognak a térben és kölcsönhatásban vannak egymással a telefonhívásokon keresztül. Olyasmi, mint egy atom a gáztérben. Teljesen anonym. Ennek eredményeként lehet készíteni ilyen filmeket, amiket pár ember már valójában megtett. De amit itt látunk az az, hogy hogyan mozognak az emberek Párizsban és ami tűzijátéknak néz ki, az valójában nem azt jelenti, hogy az emberek kapukat ugranak, hanem hogy annyian vannak egy helyen, hogy az alkotó ezt a mennyiséget egy harmadik dimenzióban jelezte. Tehát a nap végére emberek millióit tudjuk lekövetni valós időben. És a kérdés ismét az, hogyha ismerem ezeknek az embereknek a helyét valós időben, akkor meg tudom jósolni a jövőbeli helyzetüket? Nem csak az enyémet, de másokét, milliókét? Most nem mintha igazán érdekelne hol lesznek az emberek holnap délután háromkor. De a mögöttes gondolkodás, hogy ha valóban képes vagyok megjósolni a jövőbeli helyzetüket, akkor talán kezdek megérteni valamit az emberi viselkedésből. Még nem világos pontosan mit, de bizton megtettünk ez irányba lépéseket. Tehát amit a nap végére megtettünk, az az, hogy megmértük minden egyes ember entrópiáját. Mi az entrópia? Az entrópia azt mutatja meg, mennyire vagy rendszerezett. Itt most rendezett labdákat láthatunk, ebben az esetben a rendszer entrópiája nulla. Azonban ha az entrópia nem nulla, akkor van valami véletlenszerűség az adatban, és akkor valahogyan így nézne ki. Végül, ha egy személynek képes vagyok megmérni az entrópiáját az előzetes adatokból, akkor abból következtethetek az illető kiszámíthatóságára, mert az entrópia és a kiszámíthatóság kapcsolatban vannak. Hadd mutassam meg hogyan is kell ezt érteni. Ha nézzük ezt az alakzatot, mindaz amit tettem, hogy elvettem egy labdát. Nem okoz gondot megtippelni honnan is hiányzik a labda, mivel a rendszer entrópiája nulla, így könnyen megjósolható, hogy egy labdának még ott kellene lennie. Viszont, ha véletlenszerűség van a rendszerben, láthatják visszarakom a labdát, tehát ha véletlenszerűség van a rendszerben, és azt kérném, hogy mondják meg honnan hiányzik a labda, az teljesen reménytelen lenne. Visszatehetném a labdát azt mondva, hogy innen hiányzott, de semmi módja nem lenne, hogy ezt tudják. Tehát mi a lényeg? Hogyha megmérem egy ember entrópiáját az előzetes adatokból, és az entrópiája alacsony, akkor az az ember kiszámítható. Ha az entrópiája nagyon magas, akkor azt várom, hogy a személy teljesen véletlenszerűen mozog és azt nagyon nehéz kiszámítani. Szóval amit tennünk kell, az az, hogy megmérjük egyesével az emberek entrópiáját és abból meghatározhatjuk a kiszámíthatóság mértékét. Mi a kiszámíthatóság? A kiszámíthatóság az, amit a horizontális tengelyen látunk itt. Ha a kiszámíthatóságuk nulla, az azt jelenti, hogy tényleg lehetetlen kiszámítani, ami engem illet teljesen véletlenszerűen mozog, más útvonalat választ a következő alkalommal. Ha a kiszámíthatóságod egy, az azt jelenti, hogy teljesen kiszámítható vagy. Ami alapján elvben ha összegyűjtöm a múltbéli adataikat, abból írhatok egy programot és az a program megmondja pontosan hol lesznek a jövőben, mert ha egyes a kiszámíthatósága és nulla az entrópiája akkor maga teljesen kiszámítható. Sok mindent megmértünk a mobilhasználók körében, és ebből rájöttünk, hogy a legtöbb ember hajlamos kicsiket utazni naponta és kevesebben utaznak többet. Ez nem meglepő, bárki kitalálhatta volna. Ami a trükkös része, hogy azt várnánk el hogy azok az emberek, akik nem szeretnek sokat utazni jobban kiszámíthatóak, mert ugyanabban a szomszédságban mozognak. Azok akik meg kilométerek százait teszik meg naponta, teljesen véletlenszerűnek tűnnek számunkra, nagyon kiszámíthatatlannak. Az adatokból megállapíthattuk a kiszámíthatóságuk várható értékének nagyságát, melyet ez a kék vonal jelez. A legtöbb emberről kiderülne, hogy nehéz kiszámítani, mert meggondolják magukat azzal kapcsolatban, hogy hogyan is menjenek egyik helyről a másikra. De van egy kevés ember, akik kiszámíthatóak bizonyos pontossággal, mondjuk 40-50%-os pontossággal, ezalatt a 40-50% alatt azt értem, amikor tényleg ott lesznek ahova jósoltuk. Tehát ezek voltak a várakozásaink. Aztán megmértük az egyes emberek kiszámíthatóságát és az adatokból egy ilyen görbét kaptunk. Most mit is jelent ez? Az ábra azt mutatja, hogy a kiszámíthatóság az egyes pont és az egyes pont között, akarom mondani a nyolcas és egyes pont között van, ami azt jelenti hogy a embereknek jöbőbeli helyzetének 90%-os kiszámíthatósága van. Ez elképesztő! Ez hatalmas! Mert ez azt mondja, hogyha megszerzem a múltbéli adataidat, 90%-os pontossággal meg tudom mondani, hogy hol leszel a jövőben. A másik meglepő dolog, hogy az adatbázisban senki sem volt 80% alatt. Tehát végül is nem csak az derült ki, hogy a kiszámíthatóságunk magas és az entrópiánk alacsony, hanem, hogy ez mindenkire vonatkozik. Tehát amikor a napi tevékenységünkről van szó, sokkal szabályosabbak vagyunk, mint azt várnánk. És egyértelműen én is egyike vagyok ezeknek az embereknek, akik szabályosak. Tehát nézzük meg a napi tevékenységemet szeptember 10-én. És láthatják, hogy... Ez amolyan, tudják... Munkába megyek, aztán pedig haza. És nézzük meg mit csináltam szeptember 11-én. Nos nem tudom ugyanúgy csinálni, más úton mentem munkába, de eléggé ugyanazt a dolgot csináltam. Ha megnézem a napi útvonalamat, akkor azt látom, hogy ugyanazt a dolgot csinálom, tipikusan unalmas és kiszámítható, napról napra ugyanaz. És persze ez engem nem lep meg, mert ismerem magamat. Ami meglep, az az, hogy mindenki ugyanilyen. Hogy mindenkinek megvan ez a napi ismétlődő mintája, és ezek hihetetlenül unalmasak és kiszámíthatóak. Na most, hol van ebben a nagyszerű újdonság, mert ha mindenki unalmas, akkor ez nem egy túl felemelő konklúzió. De van valami ami ezeken az eredményeken túl összeáll. Ez pedig a következő: Minden amit ma csinálunk, az hagy valamilyen elektronikus ujjlenyomatot egy adatbázisban. Ha írunk egy e-mailt valakinek, azt az e-mail szolgáltató kapja meg, ha telefonálunk akkor a mobilszolgáltatónk tudja merre vagyunk, a bankunk tudja, hogy vásároltál valamit, mennyibe került és hol vásároltál. Gyakran nem gondolnunk bele, de valójában több mikroszkóp alatt vagyunk folyamatosan, amelyek felbontása rögzíti életünk minden percét. Az előbb megmutattam hogyan függ a kiszámíthatóság ezen az egy szelet információn, hogy merre jártunk. Mi történne, ha mindezen információkat összeraknánk? Mennyire kiszámíthatóak lennénk, ha mindezen extra információkat egymás mögé rétegeznénk? Talán képes lennék megjósolni azt is, hogy mit fognak álmodni. Na most, ha kiszámíthatóak vagyunk, akkor ez mit is jelent valójában? Van szabad akaratunk ? Hol van a egyéniségünk, ha olyan sokáig csináljuk ismételve ugyanazokat a dolgokat? Ha én kiszámítható vagyok, és te is kiszámítható vagy, és az adatok azt mutatják, hogy ez így van, akkor kiszámítható a társadalom jövője is? Ez nem olyan egyszerű. És az ok, hogy ez nem olyan egyszerű, az az, hogy miközben egyénenként, napi szinten ugyan kiszámíthatóak vagyunk, mindannyian megtapasztaljuk a szingularitást. Mi az a szingularitás? A szingularitás egy alapvető változás a napi mintádban. Megházasodnak, lediplomáznak, kapnak egy új állást, egy új városba költöznek. Így van egy átmeneti időszak, amikor a múltjukból minden adat törlődik és újrakezdik az életet egy másik környéken. De ez nem marad így végleg. Mert az történik, hogy ezek után ismét felvesznek egy ismétlődő mintát, melyekből aztán újra kiszámíthatóvá válik, hogy mit teszel majd a jövőben. Tehát a kiszámíthatóság többé-kevésbé szimultánná válhat az életünkkel Miért számít ez? Az egyik oka, amiért számít... gondoljunk csak egy példára. Mondjuk, például most ért véget az az időszak, hogy mindenki félt a H1N1 járványtól. Sok barátom és kollégám megjósolta miért és hogyan terjed majd a H1N1 vírus és ez egy példája ennek. A kollégám Alessandro Vespignani előrejelezte valós időben, hogy mennyi ember betegszik meg a jövőben minden nagyobb városban. És természetesen a H1N1 influenza nem az lett amitől féltünk, de az előrejelzések nagyon is pontosak voltak. Meg tudják mondani, hogy a következő héten Budapesten 10 ember fertőződik meg a H1N1 vírussal. Na, most, amit meg tudtak mondani, az csak a nagy városokra vonatkozott, mert a légitársaságok és hasonlók adatait vettek alapul. De ha mindenkinek a saját kiszámíthatóságát nézzük, akkor egy lépéssel előrébb kerülünk és egy adott környékre koncentrálhatunk és megmondhatjuk ott mennyien fertőződnek meg. Egy kicsit felgyorsul a folyamat. Mert lehet nem érdekel, hogy Budapest megfertőződik, ami téged érdekel, hogy Buda megfertőződik-e. Alapvetően a kiszámíthatóság azt jelenti, hogy lehetséges lehet a mobiltelefonod segítségével meghatározott napi útvonalad által – mert tudja merre mész alapesetben - hogy mekkora az esélye annak, hogy megfertőződj, ha arra a környékre mész. Tehát alapvetően változtatja meg a módot, ahogyan a járványokra és egyéb betegségekre gondolunk, hogy csak egy példát említsek. Manapság egy adatokban gazdag világban élünk. Tudják, adatok vannak rólunk mindenhol, bárhol járunk adatokat szolgáltatunk magunkról. Már láthattunk furcsa adatrobbanásokat. Alapvetően megváltoztatta a gyógyszeripart. Alapvetően megváltoztatta a gondolkodásunkat a genetika iránt. Az adat alapvetően megváltoztatta az elektronikát és így tovább. És amint látjuk, ez a típusú adatmennyiség hozzánk ömlik be. És alapvetően, robbanékonyan fogja megváltoztatni ahogyan a dolgokkal kapcsolatban gondolkodni fogunk a jövőben. Sok szociális és egyéb felelősséggel kapcsolatos hang jutott el hozzánk, mely megkérdőjelezte hogy valóban olyan világban akarunk –e élni, ahol előre látható minden lépésünk egy okos program, vagy egy okos algoritmus által? A technikai lehetősége egészen biztosan ott van. De nem csak technikai lehetősége van, hanem az is, hogy szabályozottak vagyunk és ez tesz minket kiszámíthatóvá. Végezetül, mit tehetünk? A tudomány fegyvere az információ, és az a képesség, hogy ezt az információt megossza. A mi szerepünk, az én szerepem az, hogy megmutassam mi az ami lehetséges. És a lehetőségek néha rémisztőek, néha igazán felemelőek. Rajtunk áll, mindannyiunkon, hogy melyik világot akarjuk választani elkövetkező életünkre. Köszönöm szépen.

Video Details

Duration: 16 minutes and 48 seconds
Year: 2010
Country: Hungary
Language: English
Genre: None
Views: 959
Posted by: hage on Feb 24, 2010

TEDx Danubia Talk: The Fabric of Reality – Albert László Barabási
(Budapest, 27 January 2010)

Albert-László Barabási is a Distinguished University Professor at Northeastern University, where he directs the Center for Complex Network Research, and holds appointments in the Departments of Physics, Computer Science and Biology, as well as in the Department of Medicine, Harvard Medical School and Brigham and Women Hospital, and is a member of the Center for Cancer Systems Biology at Dana Farber Cancer Institute. His acclaimed book is Linked: The New Science of Networks. His work lead to the discovery of scale-free networks in 1999, and proposed the Barabasi-Albert model to explain their widespread emergence in natural, technological and social systems.

Caption and Translate

    Sign In/Register for Dotsub above to caption this video.