Watch videos with subtitles in your language, upload your videos, create your own subtitles! Click here to learn more on "how to Dotsub"

TEDx Danubia Talk: Living Technologies – Dr. Rachel Armstrong

0 (0 Likes / 0 Dislikes)
Egyszer régen, nagyon régen mikor még annyira fiatal voltam, hogy alig emlékszem, akkor történt, hogy a nagypapám kutyája, Rex megmentette az életemet. Rex dolgos kutya volt. Ha lett volna munkaköri leírása, azt farmfelügyeletnek hívhatnánk. Rex és nagypapa mindenhová együtt mentek. Mivel nagyapám nem volt szentimentális ember, ha megkérdezték volna, miért szereti annyira a kutyát, azt mondta volna, hogy azért, mert remek munkaeszköz. Vagyis a nagyapám a kutyáját, mint technológiát értékelte. Valójában nem tartozott Rex felelősségi körébe, hogy megmentsen, amikor majdnem eltaposott a birkák áradata. A kutya előre nem kiszámíthatóan, meglepően és nagyon rugalmasan viselkedett, amiért én különösen hálás vagyok neki. Ma már nagyapám és Rex régen a múlthoz tartoznak és a farmot biztonsági kamera felügyeli. Érthető módon mi inkább ezt tekintjük technológiának, hiszen digitálisan működik és mechanikai elemekből áll. Érdemes azonban megjegyezni, ha ez a készülék lenne tanúja annak, amint egy gyerek bajba kerül, nem lenne képes közbeavatkozni úgy, mint Rex tette. Amikor a kutatásomról beszélek, kérem Önöket, hogy emlékezzenek azokra az egyedi tulajdonságokra, amikkel Rex és minden más élő szervezet bír. Ez a bizonytalanság kezelésének képessége, és a megfelelő válaszreakcióval történő reagálás képessége. Pontosan ezeket a tulajdonságokat keresem én is az alapanyagokban, amiket az építészeti technológiákban fel akarok használni. Lehet, hogy az építészetre nem mint technológiára gondolnak, de elsődleges funkciója az volt, hogy egyfajta szintetikus védőburkot képezzen körülöttünk és kizárja az ellenséges környezeti elemeket. Ennek megfelelően döntöttük el, hogy a gyártandó anyagok legyenek statikusak, erősek és ellenállóak a környezettel szemben. Ezek az elvek képezik a mai építészeti hagyományok alapjait és jellemzik a felhasznált anyagokat. Sajnos a kényelemre való törekvés az építészeti technológiákat nagyon öncélúvá, befelé fordulóvá tette. De az emberi építészetnek van egy másik vetülete is, az a kapcsolat, ami a külső környezet felé irányul. Pontosan ez az a része a technológiának amely véleményem szerint nagyon fejletlen. A lehetőség adott a környezettel és biológiával való együttműködésre. És mégsem tesszük. Részben történelmi hagyományok miatt, részben a technológiai részletek miatt. Mégis, minden korban az építészek a biológiából merítettek inspirációt terveikhez, törekedve arra, hogy megörökítsék egyedi élő tulajdonságaik egy részét. Bizonyos biológiai rendszerek ma is részét képezik építészeti egységeknek. A képen látható indiai hidak élő fából vannak, 30 méter hosszúak, és 50 ember súlyát is elbírják. 15 évig tart, amíg összenőnek. Egy ipari társdalomban a biológia közvetlen építészeti felhasználhatósága korlátozott. Az építészek azonban nem érték be ezzel. Elhatározták, hogy megkeresik a biológiai tulajdonságok egyediségét kialakító faktorokat a terveik és dízájnjaik kialakításához. ilyenek például az építész Antonio Gaudi csodálatos gótikus épületei. Ő a fizikából és kémiából merítve építette alkotásait, a lógó vászonból csöpögtette az agyagot, a gravitáció fizikáját és a csöpögő anyag kémiai kötési tulajdonságait felhasználva alakította ki a formákat. A kor minden más építészétől eltérően ő elvetette a rajzolt tervek alkalmazásának gondolatát. Az építészek által előszeretettel alkalmazott rajzok fentről-lefelé irányulva kényszerítik a formát az anyag elé. Gaudi ehelyett az anyag kifejező erejét használta épületeinek formázásához. Így lett minden egyes Gaudi épület egyedi. Az ő gondolkodása a mai napig is sok építészt inspirál. Kortárs alkotókat tekintve, Roger Hiorns Seizure című alkotása, egy csodálatos kékes-lilás interior egy elhagyatott épületben. Szerkezetes acéllal megerősítette az épületet, majd feltöltötte forró folyékony állagú réz-szulfát keverékkel, amit két hétre magára hagyott, hogy a folyadék eltávozzon. Mikor visszatért, ezt a látképet találta. Egy idegen, rideg alkotást. A felismerhető részlet benne a villanyégő foglalat. Különösen érdekes Hiorns Seizure alkotásában, hogy a hátrahagyott emberi tárgyak, amelyek a romos épületben maradtak tökéletesen kikristályosodtak, óriási, elképesztően tökéletes, roppanó kristályok alakultak ki körülöttük. Érezni lehet az anyagkeverék által hátrahagyott savat, amikor belép az ember. Hiorns valójában Gaudi logikáját vitte tovább egy lépéssel. Gaudi, mondhatjuk, alulról-felfelé építette formáit, míg Hionce hagyta, hogy az anyag állítsa össze saját magát, hogy a kristályok maguk "nőjenek" és ezzel alternatív építészeti formákat teremtett. Kortárs építészek természetesen a lehetetlen határán túl is próbálták elképzelni, hogy mi mindent lehet alkotni teljesen biológiai építkezéssel. Itt egy New York-i építész, Mathias Hollwich elképzelése arról, hogyan olvadhat össze tökéletesen egy egész város és a növényi környezete, amely egy közös energiaforrás megosztásával él. Mások felhőkarcolókat képzeltek el, amik mint vesszők a szélben, hajlonganak, vagy lerázzák a tetejükről a havat, mint ahogy Rex is lerázta szőréről a nedvességet. De valójában ezek ennyire lehetetlen álmok? Lehetséges igazi biológiai építészetet teremteni? Az építészek anyagválasztását nyilván a pillanatnyilag elérhető anyagok szabják meg. Ezért ún. bio-mimikációt (biomimicry) alkalmaznak, amikor biológia alkotásokat terveznek. De ez ugye ismét nem más, mint a formáról szóló dialógus, hiszen amikor természetes anyagok tuljdonságait próbáljuk meg mesterséges anyagokkal utánozni az eredeti funkciók nagy része elvész. De van jó hír is. A felhasználható technológiák egy új csoportja, az ún. élő-technológiák kialakulásának lehetünk tanúi. Én egy ilyen technológiával dolgozom: a neve protocella vagy sejt (proto-cell). Az élő-technológia részben olyan tulajdonságokkal bír, mint az élő rendszerek, de nem él. Ez a protocella programozható, dinamikus, olaj-víz-cseppecskék rendszere. Lényegét tekintve úgy viselkedik, amit csupán élőnek lehet nevezni. Képes a környezetében mozogni, környezetét érzékelni és módosítani, továbbá képes komplex reakciók lebonyolítására, amelyek többségét építészeti folyamatnak is nevezhetjük. A leírása hosszú, de most megpróbálom a videón képekkel megmutatni elmagyarázni, hogy mi történik. Ez itt két protocella képe, mind a kettő a képernyő közepén van, és a valós életben szabad szemmel is látható méretűek, ahogy látjuk, az egyik szabadon úszik, míg a másik egy hosszú kristálycsőhöz kapcsolódik. Mind a kettő teljesen egyformán működik, azt az energiát használják fel, ami az olaj és víz felületeinek érintkezéséből adódik, van belső kémiai programjuk, és összehasonlítják ezt a környezetük kémiai tulajdonságaival. A válasz az egyik esetében az, hogy szabadon tovább mozog a másik esetében, hogy megkezdi a kristályos anyag kiválasztását, amitől szoborszerűvé alakul. Eközben a két protocella láthatóan egy kémiai dialógust is folytat egymással. Az említett folyamatok egyikének sincs szüksége DNA-ra, arra az információfeldolgozó rendszerre, amit a biológia használ, mégis ez a folyamat teljesen biológiai jellegű. Leginkább arra emlékeztet, ahogyan a hernyók vagy kagylók háza épül. Mivel a protocella közepe teljesen generikus anyag, ezek a protocellák különbőző típusú anyagokat képesek előállítani. Ime egy másik termék példája abból a protocellából származtatva, amivel korábban foglalkoztam: Ez a protocella-rendszer mészkő kinézetű kagylóházakat képes termelni a széndioxid feloldódásakor keletkező vegyület hasznosításával. Mielőtt elmondom, hogy mikor és hogyan alkamazhatók, először a miértre szeretnék kitérni. Miért is akarnánk ezeket a furcsa, biológia hasonlósággal bíró anyagokat alkalmazni, amikor a tökéletesen jó beton is a rendelkezésünkre áll? Teljesen jó kérdés. Miért is? Ennek megválaszolásához, kérem gondoljanak vissza a prezentáció elejére, azokra az élő szervezetekre jellemző különleges tulajdonságokra, amiket kerestünk, hiszen ezek a protocella alapú anyagokban is megvannak. Vagyis elmondhatjuk, hogy megvan az a képességük, hogy váratlan helyzetekre is reagáljanak, és megvan a rugalmasságuk, hogy az egyedi szituációknak megfelelő választ alkalmazzák. Az építészeti megfelelője egy váratlan helyzetnek mi más is lehetne mint például az éghajlatváltozás. Most kitérek arra, hogy mire is használhatjuk a proto-cella alapú rendszereket. Lássuk Velence példáját. Egy város, amelynek örök kapcsolata van a tengerrel. Ezen a képen a novemberi árvizet látjuk. Azon gondolkodtunk, hogyan alkalmazhatnánk a protocella rendszert úgy, hogy általa a meglévő építmények a környezetükkel interakcióba lépve egy új rendszert alakítsanak ki, amely a megváltozott környezetnek jobban megfelel. Ötletünk a következő: ezeket a protocellákat be kell programozni arra - a képeket Christian Kerrigan építész készítette - hogy először is a fénytől távolódva mozogjanak, majd szilárd anyagokat termeljenek, ezt korábban bemutattuk, hogyan is működik. Ezután elhelyezzük a protocella alapú rendszereket a csatornákba. A sötét felé terjeszkedve a város alatt a facölöpök között, elkezdenek mészkő jellegű anyagot kiválasztani, ami fokozatosan lerakódik. Szó szerint a vízben álló fa építmények cölöpeire rakódva fontos szerepet játszhatnak a város súlyának újraelosztásában, ezzel megelőzve és gátolva a város puha iszapba való fokozatos süllyedését. Velence problémája a vízzel, a tengerrel, és a város süllyedés elleni küzdelme komplex, és nem is kívánom annak a látszatát kelteni, hogy ez a megoldás önmagában megmenteheti a várost a pusztulástól. De a protocellák az anyagok olyan új csoportját jelentik, amelyek az építészet számára, korábban ismeretlen, új megoldási lehetőségeket kínálnak. Nyilvánvalóan tűnik az általam végzett kutatás alapján, hogy lesznek anyagok, amelyek jól reagálnak a vízre, vagyis ott, ahol a korábbi építmények elpusztultak, ezek az anyagok élnek és virulnak majd. Képesek lesznek kisebb-nagyobb hézagok és repedések megjavítására, akár strukturális vagy esztétikai reparációk végrehajtására. Végül képesek lesznek akár szennyezőanyagok és üvegházgázok elnyelésére is. Ezek a technológiák valóban segíthetnek bennünket annak elképzelésében, hogy miként viszonyulhatnánk az építészethez másképp, mint korábban és ez önmagában hordozza az értelmes változás lehetőségét. Az építészeti alkotások nem csak üres vázak lehetnek, hanem a legjobb barátaink, és elsődleges védelmi vonalunkká válhatnak a kiszámíthatalan bizonytalanságban, éppen úgy mint Rex. Köszönöm szépen.

Video Details

Duration: 13 minutes and 35 seconds
Year: 2010
Country: Hungary
Language: English
Genre: None
Views: 421
Posted by: kriszta on Mar 4, 2010

TEDx Danubia Talk: Living Technologies – Dr. Rachel Armstrong (27 January 2010, Budapest, Hungary)

Caption and Translate

    Sign In/Register for Dotsub to translate this video.